Van a könyvben egy vers, egy mese a szárnyalásról.
Szárnyak! Azt hittem, hogy a verselés képessége magasra repít, mint szárnyak a madarakat. Szabadon repülhetnek a gondolataim, mint a fecskék, sirályok vagy a sasok, és az emberek gyönyörködni fognak írásaimban. Nem tudtam még, hogy az én szárnyaim csak olyanok, mint a cserebogaraké és a röptük nem vezet az égig.
Na az azért sokkal jobbanrepül mint egy pillangó, sőt az énekes madarak jó részével is felveszi a versenyt: nem tudják olyan egyszerűen alkapni mint egy szunyogot.
VálaszTörlésLenyelni is nehezebb, mint egy szúnyogot...
TörlésA cserebogár, nagyon szép rovar. Érdekes, izgalmas átalakuláson megy át, vagyis lecseréli addigi életét, amit elrejtőzve a földben, gyökerek között, sötétségben élt. Minden harmadik évben történik meg ez a változás, amikor a kicsi pajorból báb, majd röpképes egyed fejlődik. Ekkor csapatostul rajzanak a levgőben a gyerekek örömére, akik seprűkkel hadonásznak, hogy egyet is elkaphassanak. A szorgalmassabbak korán hajnalban lopakodnak ki a kertbe, megrázzák a gyümölcsfák ágait, s onnan az elgémberedett bogár könnyen lepottyan a földre. Aranybarna kitin páncélszárny borítja vékony, hártyás szárnyait, melyet e nélkül a májusi esők eláztatnának. Két fésűszerű szarvacskája izgatottan rezeg ide-oda, amikor a tenyerembe fogom. Sok virágot, levelet megrág, ezzel szabályozza a termés mennyiségét. Cserkész kutyánk kimondottan vadászott rájuk, amíg élt. Ma már, kiszolgálva idejét, ott pihen az öreg diófa alatt.
VálaszTörlésCserebogár, sárga cserebogár .... de szép is ez a nóta.
És a cserebogár megjelenése után, eljött a nyár is ... egy újabb változás. Talán ezért cserebogár, ahogyan a neve is mondja: csere. Új alak, új élet, új szelek, új idők... alkalmazkodik, amint azt tesszük mi is, még ha idősek vagyunk akkor is.
Szeretettel köszöntelek, sikeres blogozást kívánok!
2013. november 7. Szani
Drága Szani! Most, hogy soraid olvasom, még jobban örülök annak, hogy a cserebogarat választottam, címnek és jelképnek. A verseim sokáig sötétben voltak, ha nem is a föld alatt, hanem egy fiókban, aztán egyszercsak, mint a cserebogarak: huss, kirepültek. Remélem akad egy-két olvasó, aki majd örül nekik, mint a gyerekek a cserebogaraknak. Köszönöm az új nézőpontot. Si
Törlés