Hogyan lettem ateista

1956.
Apósom, aki vasutas volt, szeptember elején érdekes híreket hozott.
– Nem tudom mi lesz, de valami készül. Záhonynál egyre másra jönnek be katonai szerelvények. Néha két vágányon is egyszerre, ez egészen szokatlan dolog! Ilyenkor minden vonatot félre kell állítani, hogy ezek szabad utat kapjanak.
Ez a beszélgetés ma is gondolkodóba ejt, hogy tulajdonképpen kinek a játékszere volt itt minden...

Mi a hírektől eléggé el voltunk vágva. A községben csak vezetékes rádió volt. Központja a posta, és azt hallgattuk, amit ott rákapcsoltak, a Kossuth rádiót.
Nem akarom taglalni azokat az eseményeket, amik közismertek, bár a véleményem megvan róluk.

Letenyén nem volt akasztás, sem sortűz.
Első éjszaka bementek az iskolába és minden tanteremben kifüggesztettek a tábla fölé egy keresztet.
Másnap a gyerekeket sorba állítva felszólították, hogy vegyék le az úttörő nyakkendőt. A nyakkendőket elégették.
Sok gyerek zsebre-vágta, hogy ne vehessék el tőle.
Egy csoport fellelkesült ember bement a tanácsra és kidobálták , megsemmisítették az adóval kapcsolatos iratokat, mert azt hitték, hogy akkor nem kell többé adót fizetni. Egy tisztviselőt meg akartak kövezni. Magam láttam rohanni, nyomában egy felbőszült csapattal, de nem érték utol. A kövek sem.

Nem az ellenforradalomról, vagy forradalomról akartam írni, hanem arról, ami a címben van. Hogyan lettem ateista.
Az első lépés Mindszenti beszédének meghallgatása volt. 
– Hát a papoknak már megint csak azon jár az esze, hogy a birtokokat, a vagyont hogyan szerezzék vissza? Az egész vallás csak arra való, hogy egy kedvezményezett csoport jól éljen?– háborogtam. Nem csak én. A bíboros beszéde a földosztáskor földhöz jutott parasztokat, tsz tagokat is gondolkodóba ejtette.
Vasárnap a gyerekeket misére kellett kísérni.
Sose szerettem, ha valamit erőltetnek, de menni kellett. A szertartás alatt körülnéztem és egy pillanat alatt átláttam, hogy az én gyerekkori vallásos hitem, csak a misztikumhoz való vonzódás, a tömjénfüst, a gyertyaláng hatása volt. A mesék birodalma.

Mózes kőtáblája. A tízparancsolat... Hát elhitték volna Mózesnak az emberek, ha a maga nevében próbálja meggyőzni őket, hogyan kell egészségesen, egymással viszonylag békességben élni? Kellett az isten, egy földöntúli mindenható, aki lesújt, ha nem tartják be a társadalom, az együttélés szabályait. Erre jött rá Mózes, míg fenn a hegyen töprengett, aztán kőbe véste a legfontosabb kívánalmakat. Okos ember volt. Sajnos, manapság a sok, magát vallásosnak tartó ember, elfelejtkezik a legfontosabbról, arról a 10 parancsolatról.

Ezekkel a gondolatokkal ott a templomban foszlott szét minden, ami a zárdista, naiv kislány vallásosságához kötött.