– Ezeknek nem dolgozom –mondta anyám és várt. Aztán, hogy valamiből mégis élni kellett, kötött, varrt, takarított, mikor mi akadt. A "jó forintot" már – úgy gondolta– érdemes, akár fillérenként is, megtakarítani.
– Télikabátot kapsz!– a kirakatból is kinéztük, melyik lenne jó. Nagy nehezen, – mert közben élni is kellett valamiből– de végül mégiscsak összejött a 150 forint a kabátra.
– Jövő héten megvesszük!
Sajnos addigra kicserélték az árcédulákat. Csak egy hálóinget kaptunk anyám összespórolt pénzéből. 134 Ft volt. Rózsaszínt szerettem volna, de mire belenyugodtunk, hogy hálóing lesz a télikabátból, addigra csak kék volt. Igaz, nagyon szép, világoskék.
– Az szebb is, mint a rózsaszín! –meg hát addigra úgyis kórházba kerültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése