1952-ben felvettek a főiskolára. A főiskolai évek alatt soha senki nem kérdezte, járok-e templomba, vallásos vagyok-e. Évfolyam társaim között volt, aki pannonhalmi gimnáziumból jött(amit nem államosítottak), volt cigány tanuló is. Se a felvételnél, se a tanulmányok alatt nem volt semmiféle megkülönböztetés, se vallás, se bőr szín miatt, csak a tudás, az eredmények számítottak.
Ugyanaz a rendszer, ugyanaz a felső vezetés, mint gimnazista koromban és mégis egészen más légkör. Erről pedig az jut eszembe: ki a rasszista? A rendszer? Nem. Elsősorban az emberek, a tudatlanság és a kapott instrukciók, elvárások túllihegése.
Olyan ez, mint Vorosilov marsall fogadása. Debrecenenben az állomáson a magyarok orosz népi tánccal köszöntötték.
– Ezt mi jobban tudjuk táncolni. Hát nincs maguknak saját, magyar táncuk? – mondta a marsall.
Mindig ez van itt. A törleszkedés, a megfelelési kényszer, a képzelt elvárások szolgai teljesítése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése